A csütörtöki könyvklub augusztus 4-ei hírlevele
Augusztusi Augustus, Élni tovább és illatgyertya-irodalom
Sziasztok!
Nagyon gyorsan elrepült a július, és sajnos kevesebbet tudtam olvasni, mert azoknak a könyveknek a szerkesztésével és fordításával töltöm az időmet, ami majd remélhetőleg minél többeteknek lesz élvezetes olvasmány az őszi-téli hónapokban. :) A nyári közös könyvünkről, John Williams Augustusáról a hónap végén fogunk beszélgetni, személyes és online kibeszélő is lesz. Vikitől - akit @neked_olvastam néven találtok meg az Instagramon,és nagyon ajánlom nektek a könyvajánlóit - kaptam a tippet, hogy augusztus 29-én lenne száz éves Williams, és terveim szerint azon a napon lenne a személyes könyvklubos találkozónk, írjátok be a naptárba. :) Eddig néhány tíz oldalt olvastam az Augustusból (Gy. Horváth László ezúttal is kiválóan fordította le Williams regényét), de nagyon élvezem a rengeteg különböző nézőpontot, és ezt az írói technikát, ahogyan folyamatos változásban tartja a császárról és az őt körülvevőkről alkotott véleményünket, és egészen komplexen bontakozik ki előttünk a hataloma jutás minden előnye és árnyoldala.
Az előző hírlevelemben ajánlottam Miklós Gábor interjúját Narine Agbarjannal, aki A csütörtöki könyvklub első közös könyvét, az Égből hullott három almát írta. Nemrég fejeztem be az új novelláskötetét, az Élni továbbot (a Typotex kiadónál jelent meg Goretity József remek fordításában), ami jóval keserűbb és kevésbé életigenlő, mint az előző könyve. Mintha Agbarjan maga is jóval pesszimistábban látná a háború túlélőinek mindennapjait, és azt, hogy egyáltalán életnek lehet-e nevezni azt a gépies létezést, amikor a mindennapokat a bűntudat, a gyász és a reményvesztettség tölti ki. A történetek szereplői ezúttal is olyan berdi családok, akik mind a hegyi-karabahi háború áldozatai (a nagyapák és dédnagyapák pedig még korábbi háborúkban vesztek oda). Nincs olyan szereplő, aki ne veszített volna el valakit, és ahhoz, hogy “élni tudjon tovább”, a gondoskodás képességére és lehetőségére van szüksége.
“Ha megkérdeznék Alekszantól, hogy mi az emberi élet értelme, gondolkodás nélkül azt válaszolná, hogy a gondoskodás. A közelállókról, a rokonokról való gondoskodás, azokról, akik még megmaradtak…”
Agbarjan érzékenyen, de semmit sem elkendőzve mutatja be a háború felfoghatatlan kegyetlenségét, azt a testi-lelki pusztítást, amit végez, és azokat a különféle megküzdési mechanizmusokat, reakciókat, ahogyan a novellák szereplői megpróbálják feldolgozni a traumákat, és valamiféleképpen életben maradni. Hasonlóan az Égből hullott három almához, az írónő ezekben a novellákban is hatalmas szeretettel festi le a berdi hétköznapokat, egy-egy történet mellékszereplői a következő novellában főszereplővé válnak (ezt az írói technikát különösen szeretem, és az Égből hullott három almában is nagyon tetszett), viselkedésükre, személyes tragédiájukra gyakran egy későbbi történet ad magyarázatot. Ettől is válik annyira hatásossá a kötet, és nagyobb ereje van bármilyen háborús tudósításnál vagy vezércikknél, mert a háborút nem a mindennapokból kiszakított eseményként ábrázolja, hanem hétköznapi emberek mindennapjainak részeként. Az Élni tovább háborús életképek gyűjteménye, és a végszóból megtudjuk, mennyire személyes tragédiája ez Agbarjannak és a családjának. “A háborúról írni olyan - írja Agbarjan végszó helyett -, mintha az ember összetörné magában a reményt. Mintha a halál arcába nézne, azon igyekezve, hogy ne vonja el róla a tekintetét. Mert ha elvonja, önmagát adja fel… Az élet igazságosabb a halálnál, ebben áll törhetetlen igazsága. Ebben feltétlenül hinni kell, hogy lehessen - élni tovább.” Agbarjan szereplői erre nem mind képesek, és ez így is van rendjén, mert nem vagyunk egyformák, nem mindenki bír el ennyi borzalmat, és pont ettől nem válik egysíkúvá a kötet az egyre ismétlődő borzalmak ellenére.
Olvasás közben az volt az érzésem, mintha egyre reményvesztettebbé váltak volna a novellák szereplői, és a szeretet és a gondoskodás helyét a gyűlölet és a vegetálás foglalta volna el, bár az utolsó előtti novella lezárása talán az egyik legtisztábban megfogalmazott, reményt adó életfilozófia: “Mindenkinek megvan a maga igazsága. Mariamé egyszerű, egyszerűbb nem is lehetne: bármennyire is fáj az ember lelke, bármennyire is sír a szíve, tartsa tisztán a világnak azt a darabkáját, amelyet rábíztak. Mindössze ennyit tud tenni az üdvössége érdekében.”
Most pedig következzen A csütörtöki könyvklub lapszemléje, vagyis egy teljesen szubjektív válogatás közelmúltban megjelent irodalmi, kulturális témájú cikkekből, interjúkból, beszélgetésekből.
Az előző hírleveleket itt olvashatjátok, azokban is remek könyves tartalmakat és programokat válogattam össze. (A levelezőprogramok sajnos levágják a hírlevél végét, úgyhogy érdemes az email alján a három pöttyre kattintani, hogy ne maradjatok le semmiről) :)
Magyar nyelvű hírek, cikkek, interjúk
Besokallt az illatgyertya-irodalomtól, maga adta ki és árulja a kötetét – ami így jobban fogy - interjú Szálinger Balázs költővel a Forbeson többek között az új verseskötetéről, a Koncentrációról, aminek én is az előfizetői között voltam
Aki eltűnt a saját életéből - Andok Tamás kritikája Stefan Hertmans Fordult szív című regényéről a 1749-en
Szarvas Ferenc Outsourcing című alkotása nyerte a szakmai díjat a PesText világirodalmi fesztivál pályázatán. A közönség szavazatait augusztus 20-ig várják, az idei rendezvény, amit a Könyvfesztivállal egy időben, szeptember 28. és október 1. között rendeznek, kiemelt vendége Vlagyimir Georgijevics Szorokin, a kortárs orosz irodalom egyik legizgalmasabb képviselője lesz. De itt lesz még többek között Marie Aubert, Bridget Collins, Erlend Loe és Max Porter is :)
Az írónő, aki majdnem kimaradt a modernizmus történetéből - Volt-e női hangja a brazil modernizmusnak? Lehet-e regényt írni Ipari park címmel? És legfőképp: járt-e Kun Béla Brazíliában? Pál Ferenc pazar esszéje a brazil modernizmus egy nálunk ismeretlen szeletéről.
Ilyen volt Sylvia Plath, Lewis Carroll és H.P. Lovecraft ex librise
Daniel Kehlmann ezekkel a könyvekkel kalauzol végig Berlinen
Férjgyilkosság az Erzsébet-kori színpadokon és főkötős férjfogás a régensség idején. Bárdolátria és az austenesque túlhabzása László Ferenc heti híradásában a 1749-en
Fiatalság, elitkritika és szamárság: beszámoló a 75. Cannes-i Filmfesztiválról
Ingyenes filmvetítések esténként a Margitszigeten (ez nem könyves téma, de hátha ez is érdekel benneteket :)
Podcastok, videók
Szabados Ági újraindította a podcastját, az első adásban egy remek beszélgetést hallhattok Rudolf Péterrel
Az élet meg minden podcast legutóbbi adásában Nádasdy Ádám volt a vendég, előtte pedig Tompa Andrea
Külföldi cikkek, podcastok
Édouard Louis: ‘Progressives can’t just sit back and say, “Isn’t the rise of the far right awful?”’
Publishing Gets the Reality Show Treatment with 'America’s Next Great Author'
We risk being ruled by dangerous binaries’ – Mohsin Hamid on our increasing polarisation
Várható megjelenések
John le Carré: Ezüstfény (Agave, ford. Orosz Anna): Utolsó regényében John le Carré figyelme a titkosszolgálat belső működésére irányul: arra a világra, amely hatvan éven át meghatározta írásművészetét. Julian Lawndsley maga mögött hagyta menő londoni állását egy nyugodtabb élet kedvéért, és egy tengerparti kisvárosba költözött, hogy könyvesboltot nyisson. Egy este, nem sokkal azután, hogy a városba érkezett, különös látogatója akad: Edward, a lengyel emigráns, aki a városszéli birtokon, Ezüstfényben él. Gyanúsan sokat tud Julian családjáról, és mintha túl nagy figyelmet szentelne a férfi szerény vállalkozásának. Mindeközben Londonban a titkosszolgálat egyik vezetője levelet kap, amelyben arra figyelmeztetik, hogy valaki a Szolgálat információit szivárogtatja. A nyomok éppen abba az álmos kisvárosba vezetnek, ahol Julian él.
Mohamed Mbougar Sarr: Az emberek legtitkosabb emlékezete (Park kiadó, Bognár Róbert ford.): 2018-ban egy fiatal szenegáli író, Diégane Latyr Faye felfedez Párizsban egy legendás könyvet, az 1938-ban kiadott Az embertelenség labirintusát. A szerzőt úgy emlegették annak idején: a "néger Rimbaud", de a műve által keltett botrány miatt eltűnt. Diégane nyomozni kezd a titokzatos T.C. Elimane után, és tragédiákkal szembesül. Közben Párizsban fiatal afrikai írók egy csoportjával jár össze; figyelik egymást, beszélgetnek, vitatkoznak, isznak, sokat szeretkeznek, és töprengenek a száműzetésbeli alkotás szükségességén. Az emberek legtitkosabb emlékezete villódzóan ötletes, lebilincselő olvasmány, melyben ott a választás állandó kényszere: írni vagy élni? Szerelmi vallomás az irodalomhoz és az irodalom időtlen hatalmához. A kötet 2021-ben Franciaország legrangosabb irodalmi elismerésében részesült, elnyerte a Goncourt-díjat.
Hanya Yanagihara: A paradicsomba (Jelenkor, ford. Greskovits Endre): A paradicsomba csodálatosan megírt századvégi regény, de mindenekfelett egy érzelmi géniusz munkája. Yanagihara ismeri a kényszerítő vágyat, hogy megvédjük szeretteinket - partnerünket, szeretőnket, gyermekeinket, barátainkat, családunkat, sőt polgártársainkat is -, és azt a fájdalmat is, ha mindez nem lehetséges. A paradicsomba grandiózus gondolatkísérlet, az ember lehetőségeinek és határainak szabad szellemű, ugyanakkor könyörtelen feltérképezése.
Térey János: Szükséges fölösleg (Jelenkor): A Szükséges fölösleg a maga rendhagyó módján Térey János "önéletrajza". Azé a fiatalemberé, aki sokáig építészmérnöknek készült, de már hétéves korában egy regénytervvel bíbelődött. Aki Pestre érve - a nagyra becsült íróelődök nyomán - bevetette magát a kávéházakba, ahonnan idővel az éttermekbe szokott át. Akinek a szellemi horizontján teljes természetességgel fért meg egymás mellett Ady és Kosztolányi akkor, amikor az még nem volt szokás. Aki fiatalon a világ legfölöslegesebb, legunalmasabb dolgának tartotta az olyan irományokat, mint a fülszöveg...
Jenny Odell: A semmittevés forradalma (Libri): Olyan világban élünk, amelyben az addiktív közösségi média és az okostelefonjaink a figyelmünkkel kereskednek, és a munka világából származó teljesítményelv beszivárgott életünk összes többi szférájába. Ez a könyv erre a problémára nyújt egyszerűnek tűnő, mégis hatékony és radikális megoldást: a "semmittevés forradalmát". Jenny Odell szerint ugyanis a legértékesebb - és egyben leginkább kimerített - erőforrásunk a figyelmünk. Épp ezért nagyon kell figyelnünk arra, hogy mire használjuk. Könyvének fő üzenete, hogy ha a figyelmünket elfordítjuk azoktól a dolgoktól, amelyeket a kapitalizmus fontosnak tart, és ehelyett időt szánunk magunkra és a semmittevésre is, akkor teljesebb és boldogabb életben lehet részünk.
Juha Pekka-Raeste: A világ ötven legveszélyesebb vállalata (Scolar, ford. Panka Erzsébet): Ez a kötet - melyet két felkészült és több évtizedes szakmai tapasztalattal rendelkező finn újságíró írt - a világ 50 legveszélyesebb vállalatát mutatja be, melyek méretük és befolyásuk miatt döntő hatással vannak arra, hogy milyen lesz a jövőnk. Ez ugyanis a szerzők szerint nem a választásokon dől el, nem a kormányüléseken vagy a parlamentben, de még csak nem is a nemzetközi megállapodásokon, hanem az óriásvállalatok termékfejlesztő laboratóriumaiban és sarokszobáiban. Megtudhatjuk, miért olyan hatalmas ezeknek a vállalatoknak a növekedési potenciálja, és miért olyan vonzók a befektetők számára, miközben veszélyeztetik a szabad választást, a magánéletet, a környezetet és a demokráciát.
Georges Simenon: Maigret és az éjjeli utas (Agave, ford. Ertl István): Mi történik, ha Maigret leruccan pár napra vidékre nyugdíjas kollégájához pihenni, és megkóstolni a kitűnő helyi lazacot? Gyilkosság. Ráadásul a főfelügyelőre rálőnek, és lőtt sebével az ágyat nyomja. Vajon fekve is le lehet folytatni egy nyomozást? Maigret jószerivel csak Bergerac piacterét láthatja, de lelki szemei előtt semmi nem marad rejtve abból, amit a kisváros egyes lakói nagyon is szeretnének eltitkolni...
Hilde Ostby: Kreativitás - Az ötleteink mögött álló agytudomány, avagy miért az álmodozók mentik meg a világot (Park, ford. Domsa Zsófi): A könyv szerzője, Hilde Ostby egy őszi napon, 2016-ban szó szerint fejjel ment a falnak, amitől nem elég, hogy agyrázkódást kapott, de egész élete kizökkent medréből. Hirtelen rengeteg ötlete, gondolata támadt. Mindez hogyan függ össze a koponyasérülésével? Honnan támadnak az ötleteink? És mitől szűnik meg a találékonyságunk?