A csütörtöki könyvklub podcast idei utolsó adásában Péczely Dórával beszélgetek, aki hihetetlenül színes szerkesztői életutat tudhat magáénak. Ha kíváncsiak vagytok, melyik sztárpszichiáter első könyvén dolgozott Dóra, milyen volt a közös munka Esterházy Péterrel, és hogy hogyan született meg a Prae kiadó “Krimi Ma” sorozata, ne hagyjátok ki az adást:
Amikor elhatároztam, hogy hírlevelet indítok, mindenképpen szerettem volna egy olyan év végi “best of” ajánlót, amit itthon például a Literán vagy a 1749-en szoktam olvasni, vagy a Guardian oldalán. Nekem ezek mindig fontos tájékozódási pontok, gyakran sokkal inkább, mint egy-egy toplista. Megkértem néhány kedves könyvrajongó ismerősömet, akiknek az ajánlóit rendszeresen olvasom-nézem az Instagramon, a Youtube-on vagy blogokon, hogy ajánljanak három kedvencet az idei olvasmányaik közül. Szerintem mindegyik remek választás:
Waldinger Dóra (a Dóri Online Olvasónaplója könyvesbloggere és a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtár könyvtárosa):
Moskát Anita: A hazugság tézisei (Gabo, 2022)
A 2022-es év híre volt, hogy új kötet érkezik kedvenc magyar fantasy szerzőmtől. A korábbi köteteivel ellentétben, ez egy novelláskötet.A novellák a weird, fantasztikum, horror határán mozognak - mindegyikben egy másik világba kapunk betekintést. Olyan témák bomlanak ki mint például a kiégés, a bántalmazás, szülő-gyerek kapcsolat, vagy a kizsákmányoló rendszerek. Moskát Anita remekül használja fel a fantasy, scifi, horror elemeit, mai aktuális problémákkal, helyzetekkel kiegészítve. A kötetet akkor is ajánlom, ha még nem olvastatok tőle és kíváncsiak vagytok egy friss hangra a magyar scifi-fantasy berkeiből. Stílusa és fantáziája is remek, erős atmoszférát teremt - akár néhány oldalban is.
Jón Kalman Stefánsson: Nyári fény, aztán leszáll az éj (Typotex, 2021)
Az izlandi írótól már évek óta szerettem volna olvasni, tökéletes első választás volt ez a kötet.Novellaszerű rövid fejezetek váltják egymást, amelyekben kaleidoszkópként ismerhetjük meg a viszonylag új nyugat-izlandi falu és néhány lakója élettörténetét. Nagyon érdekes a narráció: mintha a falu közös hangja mesélne a fejezeteket megelőző, szögletes zárójelben olvasható részekben. Ezekben a kollektív tudat tapasztalatait, bölcsességeket oszt meg az író a vidékről, a csendről és a megváltozott társadalmunkról. Ajánlom ezt a könyvet, ha vonz titeket is az izlandi táj, szeretnétek egy nem megszokott szöveget olvasni, amiben szépen keverednek a bölcs gondolatok és a hétköznapi jelenetek.
Becky Chambers: Hosszú út egy kicsi és dühös bolygóhoz (Metropolis, 2022)
Becky Chambers a messzi-messzi jövőbe visz el minket, egy olyan világba, ahol az emberi faj már jócskán meghaladta múltját, a Földet elhagyta és kapcsolatba került a galaxis más értelmes fajaival. Ashby kapitány Wayfarer nevű hajójával féregjáratok fúrásával foglalkozik, ezzel biztonságot útvonalat képes teremteni más járművek számára.
Nem gondoltam volna, hogy lehet cozy egy scifi regény, de ez az. Az ütött-kopott hajó, ami otthont ad egy sokszínű csapatnak egy békés sziget, még ha sokszor zajlik is rajta az élet, a nap végén szereplőink leülnek vacsorázni és kikapcsolódnak egymás társaságában. Azoknak ajánlom, akik olvasták és szerették T. J. Klune korábban magyarul is megjelent regényeit, vagy egy teljesen újszerű olvasmányélményre vágynak. Azoknak is jó választás, akik eddig idegenkedtek a scifitől, ez egy jó belépő lehet ;)
Faár Tamara (a Faltól Falig Könyvesvlog vloggere):
Samanta Schweblin: A madárevő (Nyitott Műhely, 2010)
Ritkán találkozom olyan novelláskötettel, amelyben szinte az összes novella elkap, de az argentin írónő novelláskötetével egyértelműen ez volt a helyzet. Nagyon élveztem, ahogy Schweblin minden történetében kitolja a valóság határait, ahogy érzékenyen egyensúlyoz a reális helyzetek és a fantasztikum között, és ahogy a hétköznapi főhősök mindennapos emberi problémáin keresztül (pl. magány, szorongás, szülő-gyerek viszony) belemerít a legbizarrabb szituációkba, majd a legvégén otthagy, minden magyarázat nélkül, egy iszonyatosan nyomasztó és nyugtalanító érzéssel. Aki vevő a kortárs latin-amerikai irodalom feminista/gótikus/horror irányzatára, Schweblinben biztosan nem csalódik.
Bergsveinn Birgisson: Válasz Helga levelére ( Ø Kiadó, 2022)
Gyönyörű és megkésett szerelmeslevél egy idős, a halálhoz közelítő izlandi jószágfelügyelő tollából. Miért jobb a vidéki, gazdálkodói élet, mint a nagyvárosi modernizmus? Hogy látja az életet egy olyan ember, aki élete során annyi változást élt át, mint előtte/utána egy generáció sem? Honnan szorul ennyi költőiség egy egyszerű emberbe, aki világéletében birkákkal foglalkozott? Költőien megírt levél, ami egyszerre fennkölt és vulgáris, bölcs és balga, miközben evilági és túlvilági dolgokról is mesél. A legjobb egy szuszra elolvasni!
Toni Morrison: A kedves (Novella, 2007)
Az irodalmi Nobel-díjas afroamerikai szerző mélyen megindító és elgondolkodtató története, amely százszor többet tanít a rabszolgaság félelmetes és kiúttalan valóságából mint 100 történelemkönyv együttvéve. Az alapszituáció eléggé sokkoló, az 1800-as évek második felében egy szökött rabszolganő megöli az egyik gyerekét, mielőtt elkapnák és visszavinnék gazdájához a Szököttrabszolga-törvénynek megfelelően. Morrison bámulatos módon férkőzött be ennek a megbánást egyáltalán nem tanúsító nőnek az agyába és szívébe, hogy ezen a szörnyű tragédián keresztül meséljen szabadságról, rabszolgaságról, elnyomásról, történelemről.
Farkas Viktória (@neked_olvastam néven találjátok az Instagramon):
Mariana Enríquez: Ágyban dohányozni veszélyes (Open Books, 2022)
Mariana Enríquez magyarul nemrég megjelent novelláskötetében olyan világot tár az olvasó elé, amely a címadó történetén kívül is számtalan veszélyt rejteget. A 12 furcsa, felkavaró és esetenként gyomorforgató novellában - főként Buenos Airesre fókuszálva - aktuális, nagyon is jelenkori társadalmi problémákra reflektál: prostitúció, emberkereskedelem, erőszak, mélyszegénység, különféle mentális betegségek elevenednek meg a lapokon. Mindez női szereplők, narrátorok révén, méghozzá úgy, hogy azt is láthatjuk, hogyan tükröződnek ezekben a nőkben a város által generált borzalmak. Ezeket a kivetült, öntudatlan vágyakat és félelmeket Enríquez a klasszikus angolszász horror elemeinek felhasználásával dolgozza bele a történet szövetébe, átkok, rontások, kísértetek segítenek a felszínre hozni a mélyben rejtőző borzalmakat. Aztán lezárás nélkül, az epicentrumbam hagyja magára az olvasóját, aki a rémálomból felébredve, már máshogy szemléli az őt körülvevő világot.
José Saramago: Káin (Helikon, 2022)
Utolsó befejezett művében Saramago egy újabb (talán végső?) csatába indul Isten ellen, és a harcra kellőképpen felkészült, mert bajnokot is választott magának, a bűnöst, a testvérgyilkost: Káint. A Jézus Krisztus evangéliumához (ami miatt a portugál katolikus egyház blaszfémiával vádolta, és ami az én személyes kedvencem az író életművéből) hasonlóan ebben a regényben is a Bibliából szó szerint átemelt és fikciós részek keverednek egymással. Káin a bélyeggel - mint Isten bűntudatának jelével- a homlokán haraggal teli, dühös bolyongásba kezd téren és időn át, alakítója, részese lesz az eseményeknek, miközben folyamatosan dacol, szenvedélyes teológiai vitákba bocsátkozik az Úrral, szüntelenül kérdez, és ízekre szedi az Ószövetséget, rámutatva azokra a szörnyű, következetlen epizódokra, amikor úgy tűnik, mintha az ember csupán egy gőgös despota játékszere lenne. Ebben a provokatív, sokszor abszurdba hajló, és - ezt igen fontos kihangsúlyozni! - fiktív Biblia-értelmezésben Saramago Káin örökké tartó utazásán keresztül, rávilágít az ember mélyen gyökerező ösztönére: nyughatatlanul kérdéseket tesz fel, mert meg akarja érteni a körülötte lévő világot, és szabad akaratából, a saját válaszait kívánja megkeresni. Az egyik legfontosabb kérdés pedig az, hogy megáldottak minket ezzel a szabadsággal, vagy pont ezáltal válunk-e engedetlenné?
Don DeLillo: Fehér zaj (Jelenkor, 2018)
DeLillo, a kortárs amerikai próza egyik legnagyobb élő képviselője, a regényben az amerikai fogyasztói társadalmat veszi célba szatirikusan, kíméletlenül, valamikor a 80-as években a középnyugaton, időben és térben is kellően távol a 20. század összes borzalmától. A Gladney család, - élén az egyetem Hitler-tanszékét vezető apával - egy olyan hatalmas, színes-szagos buborékban éli tompán lomha életét, belesimulva a vásárlás-tv-mindennapi rutin alkotta szentháromságba, ahol az emberek akár két teljes napra eltévedhetnek egy szupermarketben; ahol a beszélgetések alapját kvízműsorokból felszedett, teljesen irreleváns lexikális tudás képezi; ahol egy természeti katasztrófa esetén még menekülni is elfelejtenek, annyira felháborodnak azon, hogy nem mutatja őket a tv; ahol kevés látványosabb dolog van a különféle toxikus anyagok légkörbe kerülése miatt vérvörösen izzó naplementénél; és ahol a kipárnázott idillt folyton megzavarja valami állandó zaj - nevezzük halálfélelemnek. A leküzdésének legkézenfekvőbb módja az azonnali vágykielégítés, a fokozott vásárlási láz, különféle pirulák. Mindegy, csak a belülről mérgező bizonytalanság elől minél előbb fejest ugorhassanak valami édes, ideig-óráig tartó kábultságba. A regényben szépen kirajzolódik a testileg és lelkileg is a vesztébe rohanó emberiség kórképe, a konzumizmus kollektív tudatalattira gyakorolt kártékony hatásai, és azok lélektani következményei az individuumra nézve. Hiába tűnik ugyanis a (fogyasztói) társadalmunk egy jól berendezett, és biztonságosnak hitt világnak, láthatatlan, bizonytalanságot magában hordozó, sokszor ijesztő elemek (mint a szorongás vagy a halál) igenis léteznek benne, amikkel elkerülhetetlenül szembe kell néznünk, mégpedig -és talán ez a legijesztőbb- egyedül. A diagnózis pedig lényegében ma sem változott, csupán a képernyők lettek kisebbek.
Andok Tamás (akit @eeucrow néven találtok az Instagramon):
Ha három 2022-ben megjelent könyv, akkor legyen egy novellás- és egy verseskötet, illetve egy regény is. Kisprózának ajánlom A titokzatos levélíró és más kiadatlan novellákat, ez Proust korai írásaiból ad egy rövid gyűjtést. Felfogható akár úgy, mintha egy díszes-hangulatos előszoba lenne, ahol rövid érzéki és lebegő szövegekkel belekóstolhatunk Proust irodalmába. Lírában idén Borbély Szilárd posztumusz kötete, a Bukolikatájban mindent elhomályosított számomra, a mai napig bevillannak belőle víziószerű képek. Regénynek pedig kiemelném Adania Shibli Egy apró részlet című regényét, amely az erőszak természetéről és az emlékezés fontosságáról szól. Rövid, kerek, kompakt és túlságosan mellőzött kötet.
Benkő Évi (akit itt találtok az Instagramon):
Jaume Cabré: Őméltósága (Jelenkor, 2022)
Barcelona a tizenkilencedik század előestéjén. Az aranytorkú csodaszép Orléans csalogánynak becézett francia énekesnő a város előkelőségeinek énekel, majd együtthál a jóképű, vagyontalan Andreau Perramonttal. Hajnalban a szobalány átmetszett torokkal talál rá a nőre, és nincs aki bizonyítsa a fiatalember ártatlanságát. Helyzetét tovább nehezíti, hogy lakásán a város főügyészéről, Don Rafel Massóról kompromittáló iratokat találnak. A Királyi Törvényszék főügyészének, Don Rafelnek élete tele van pénzzel, irigységgel, gyanakvással, titkokkal és unalommal. Barcelona legirigyeltebb emberévé küzdötte fel magát, de egyben a leggyűlöltebbé is. A korra nem jellemző módon nem származása jogán él a felsőosztályban, ezért mindig nagyobb gyanakvással és megfelelési kényszerrel éli életét, mint az osztály többi tagja. Jaume Cabré kortárs katalán író ebben a lassan csordogáló történelmi regényben a kor hatalomvágyáról, az átlagember teljes kiszolgáltatásáról, a korrupcióról és a veleig romlott rendszerről ír, mesterien fenntartva az olvasó figyelmét. A téma nem avult el, sőt mintha most még erősebben láthatóvá válnának ezek a demokratikus rendszert romboló eszközök. A rendszerek változnak, de az emberek nem? - teszi fel a kérdést Cabré Őméltósága című regényében.
Bernardine Evaristo: A lány, a nő, a többiek (Európa, 2021)
Bernardine Evaristo A lány, a nő, a többiek című regénye 2019-ben megnyerte a Booker-díjat. Egy olyan könyvvel, amelynek célközönsége első blikkre az LMBTQ-közösség. Az Angliában játszódó regényben szereplő nők mindegyike ilyen-olyan hendikeppel kénytelen együtt élni: melegek, binárisak, feketék, vagy erőszak áldozatai. A történet a sikeres feminista, a melegközösségért dolgozó középkorú színházi rendező Amma köré szerveződik, az ő életéhez kapcsolódó női szereplők történeteit ismerjük meg a regény fejezetein keresztül. Minden fejezet egy-egy mondat egy nőről, akiket sokszínűségük ellenére összeköt a kirekesztettség, a másság megélése. Evaristo egy London-központú regényt írt, amely kulturálisan sokkal sokszínűbb, mint Anglia más területei, sőt, élesen elválasztja egymástól őket. Ezek emberi történetetek, emberi problémákkal, amelyben magadra ismersz nemtől, kortól, bőrszíntől és szexuális orientációtól függetlenül.
Jonathan Safran Foer: Rém hangosan, irtó közel (Helikon, 2022)
Oscar Schell tízéves, a természettudományok iránt érdeklődő, csupaszív gyermek. Élete traumáját szenvedi el 2001. szeptember 11-én, mikor hazaküldik az iskolából és lehallgatja a család üzenetrögzítőjét a szüleire várva. Édesapja soha többé nem tér haza. A magas intelligenciával rendelkező gyermek, aki nem hisz Istenben, igazi kis feltaláló, elkezdi keresni a fogódzkodókat gyógyulása érdekében, hogy az üres koporsót valamivel megtöltse, és bűntudatát enyhítse. Apja holmijai között kutatva rátalál egy kulcsra és egy borítékra írt névre, és a fejébe veszi, hogy nyomára akad a zárnak. A történet két szálon halad, a jelenben 2001 után, a kulcs tulajdonosának felkutatásával, és a nagyszülők történetével, a világháború elől menekült első generációs New York-iakéval. A Rém hangosan és irtó közel egy rendkívül játékos, kreatív, érzelmes könyv a traumákról, a gyászról, a depresszióról, a szerelemről és a család szeretetéről. A sztori globális, máig létező problémaköröket feszeget, a háború kisemberekre gyakorolt hatását, a gyógyulás folyamatát.
Lize Spit: Olvad (Jelenkor, 2021)
Eva az év leghidegebb napján elindul egy jégtömbbel Brüsszelből a szülőfalujába, ahova több mint tíz éve nem tette be a lábát. Jan megemlékezésének bulijába tart, aki tizenhét évesen halt meg, és ma lenne harmincéves. A visszatérés a faluba szembenézés a múlttal, az elszenvedett traumákért kiáltott bosszú, találkozás Eva gyerekkori barátaival, Pimmel és Laurenssel. A történet három idősíkon, mozaikszerűen halad előre. A központi szereplők a három tizenhárom éves barát, Eva, Pim és Laurens, időben pedig barátságuk és Jan életének utolsó évében járunk. Eva mindkét szülője alkoholista, testvérei is a valóság elől menekülő gyerekek, a barátainak a szülei látszólag normálisak, Eva ezért irigyli őket, miközben látni, hogy nincs semmi irigyelnivaló az életükben. A kis faluban céltalanul ténfergő gyerekek egyre durvább játékokba sodorják egymást, aminek életre szóló következményei lesznek. A belga faluban zajló élet olyan zárt, hogy még a szülők sem látnak bele saját gyermekeik hétköznapjaiba.
Lize Spit belga elsőregényes írónő torokszorító története a tökéletes felé tendál. Nem csak a szerkezete, a történetvezetése, de leírásai is tűpontosak, szívbetalálósak. A könyv nem lányregény, mégis 2022 meghatározó élményévé nőtte ki magát az Olvad. Történet egy kislányról, aki nem jó helyre született, akinek nem adatott meg az érzelmileg biztonságos tér, de még egy igaz barát sem.
Köszönöm, hogy velem tartottatok idén! Remélem, jövőre is örömmel olvassátok majd a hírlevelemet és hallgatjátok a podcastot!
Békés karácsonyt és nagyon boldog új évet kívánok nektek!
A sokszínűség, a tolerancia, a tudásszomj impozáns kavalkádjával teríted az olvasók elé az ünnepi ajánlatokat, hisz jegyzett, ünnepelt szerzők fontos irodalmi alkotásairól mesélsz, szinte kihagyhatatlan olvasmányok csokrát nyújtva a 10 évestől, a 100 éves olvasóknak!